A világ egyszerre van tele apró csodákkal és pontosan leírható logikus összefüggésekkel. Azonban jó eséllyel nincs még egy olyan megfoghatatlan fogalom, amit oly nehéz lenne megmagyarázni, mint amilyen az igazi szeretet. Amint tudjuk, hogy saját magunknak mit is jelent ez, érezzük a lelkünkkel és a teljes valónkkal, ám szavakba önteni mégis nagyon nehéz, már-már lehetetlen. Annak ellenére is, hogy folyton körülvesz minket. Ott van az anya pillantásában, ahogy a gyermekére néz, ott van a vőlegény szemében, mikor először meglátja kedvesét és ott van a jelentéktelennek tűnő percekben is, amelyek pont emiatt válnak fontossá.
Az igazi szeretet ugyanis csak van. Nem követel, nem vár viszonzásként semmit, csupán adni akar. Éppen emiatt az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, hiszen nem csupán önzetlen, de alázatos is. Az igazi szeretet ugyanis képessé tesz minket arra, hogy másokat helyezzünk a saját érdekeink el. Ha kell, elenged, ha kell támogat és amikor csak arra van szükség, olyankor némán hallgat. Ebben rejlik az óriási ereje.
A legnagyobb örömben és az óriási bánatban ugyanis egy dolog a közös. Mégpedig az, hogy osztozni másokkal ezekben az érzésekben mindennél fontosabb. Az együttérzés fontossága ilyenkor mutatkozik meg igazán. Amikor valaki őszinte szeretettel fordul felénk, akkor nem akar mást, csak támaszt nyújtani, enyhíteni a kínjainkon és felerősíteni az örömünket. Amikor ezt megtapasztaljuk, akkor döbbenünk rá, hogy mekkora érték az, ha olyanok vesznek körül minket, akik képesek erre.
Éppen ezért annyira lényeges, hogy az együttérzés bármiféle hátsó szándéktól mentes és őszinte legyen. A legfontosabb pillanatokban az egész világot jelentheti, hogy képesek vagyunk-e empátiával meghallgatni, segíteni, támogatni másokat. Ilyenkor a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy saját magunkat teljesen a háttérbe helyezzük, mert épp ezzel tehetünk a legtöbbet. Kitárjuk a lelkünket és odaadó módon csak arra fókuszálunk, hogy másoknak segítő jobbot nyújtsunk olyankor is, amikor ez roppant nehéz.